Az író új regénye egyrészt szabályos diákregény mulattató néha tragikumba forduló diákcsínyekkel ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről a határszéli kadétiskoláról szól a regény ahová az úrifiúkat küldik hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok és azt a folyamatot amely odáig zülleszti őket hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor baljós épülete a húszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma – és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát valóságát mutatja be ítéletet mondva fölötte.
